Már Mikulásra megindult a kirakat-verseny (1930-ban több, mint 100 üzlet vett részt egy ünnepi kirakat-versenyen), hogy minél több nézelődő kapjon kedvet a vásárláshoz.
A háborús évek sem akadályozták az ajándékozást, csak a meglepetések típusai változtak: a tank, a játékfegyver lett a sláger:
„Közeledik a Mikulás. Kedves hagyomány alapján szent Miklós püspök névünnepén ajándékokkal halmozzák el egymást az emberek. Főleg a kisgyermekek aratnak ilyenkor. Számukra sok-sok meglepetést rejt a Mikulás puttonya és ajándékokkal teli zsákja. […]
MIT REJT A SZÍNES SZTANIOLPAPÍR
Végiglátogattuk az üzleteket és érdeklődtünk, hogyan oldották meg a Mikulás-kirakatok feldíszítését.
— Mint minden évben— kapjuk a választ az egyik üzletben — most is figurák, bonbonok és a szaloncukrok iránt van a legnagyobb kereslet. Amikor vevő lép be, első szava, van-e csokoládé Mikulásunk. Mindenki eredeti csokoládét keres. Egyeseknek még akad valódi, pótanyag nélküli csokoládéja, de a figurák legnagyobb része természetesen más anyagokból készül.
Valóban. A kirakatokban különösen sok fából, posztóból és papírból készült alakokat látunk.
— Mi van hát akkor a sztaniólpapir alatt? — kérdezzük kíváncsian.— Legnagyobb részük csokoládés kávé fondantból készül, kitűnő krémanyag, amely figurákba formálva próbálja helyettesíteni a valódi csokoládét. Gyártanak még ostyából, szójabab, maláta és őrölt mogyoró keverékből is Mikulás-alakokat.[…]
MIKULÁSRA TANKOT
Sokan keresik fel már most a játékkereskedéseket és csokoládé-Mikulás helyett önműködő repülőt, tankot, meg légvédelmi ágyút vásárolnak a gyermekeknek. Vásárolnak mellé természetesen cukrot is. Különösen a szaloncukor iránt van nagy érdeklődés. […] Mint a kereskedők mondják, ez is a csokoládéhiánnyal van összefüggésben.”
(Kecskeméti Közlöny, 1941. december)