Lila köd – 5. állomás

5. állomás

Kérhetek egy randevút?

Séta a lila ködben

5. állomás

GPS koordináták:

46°54'20.1"N 19°41'34.4"EA

A TALÁLKOZÁS

Inkább meghallgatnád? Íme:

Nehéz megmondani, hogy izgalomtól vagy a hidegtől pirosodtak ki jobban. Titokban mindketten számítottak rá, hogy egymást találják majd az álnév mögött, de a szorongás csak akkor adta át helyét a megkönnyebbülésnek, mikor Sándor a színház lépcsőjéről megpillantotta Jennyt, elé sietett, kimondta álnevét: Pomádé. 

Majd Jennytől a válasz: Patyolat.
Kitörő örömüknek a színház csengője vetett véget, az előadás kezdetét jelezve.

A színház 1900-ban (Kép forrása: Fortepan/Vargha Zsuzsa)
Rakodczay Pál mint Moor Ferenc Friedrich Schiller Haramiák című drámájában (Kép forrása: OSZK Színháztörténeti Tár)
A SZÍNHÁZ

Inkább meghallgatnád? Íme:

Kecskeméten komoly hagyományokkal bír a magyar színjátszás, hiszen már 1796-ban fellépett társulatával Kelemen László. Azonban egészen 1896-ig nem volt állandó otthona Thália papjainak. Kada Eleknek az 1889-es középület-építési programra és Helvécia területének eladásából származó tőkére volt szüksége ahhoz, hogy felépíthesse az ékszerdoboznak számító színházat. A barokk elemekkel bőségesen ellátott eklektikus stílusú épületet a bécsi tervezőpáros, Ferdinand Fellner és Hermann Helmer álmodta meg (akik alliteráló neveikkel még inkább emlékezetesek). Igazi szaktekintélyeknek számítottak, hiszen összesen negyvennyolc, ebből Magyarországon tizenegy színházat terveztek, köztük például a pesti Vígszínházat, amely feltűnően hasonlít a kecskemétihez. Ez valószínűleg nem véletlen, ugyanis mindkettő ugyanakkor épült. Csak a kecskemétinek jobbak az arányai.

A működés kezdeti időszaka nem volt szerencsés a színházigazgatók számára: évente váltották egymást. Nem volt kiforrott stratégiájuk a repertoár, társulat és közönség harmóniájának tekintetében és szinte folyamatosan pénzügyi gondokkal kellett megbirkózniuk. Teljesen máshogy kell elképzelnünk a színházak támogatási rendszerét, mint manapság. Egy szemléletes példa: ha egy darabra nem fogyott el a befektetés megtérüléséhez elég jegy, akkor akár két-három előadás után le is szedték a műsorról. Ez olyan gyakran előfordult a kezdeti időkben, hogy gyakran hetente mást játszott a társulat, ez a szinte próbák nélküli színrevitel azonban jelentősen rontotta a minőséget. Így ír erről Rakodczay Pál, a színház első igazgatója:

“Amíg próba nincs, senki bele nem néz szerepébe, s az előadáson nem annak örülünk, hogy jól sikerült, hanem hogy botrány nem történt. Jaj szegény súgónak! Mert az nálunk még mindig és sokáig ‘faktor’. Dehogyis volna ez másképp. A színészet ma már elsősorban kenyérkereset. Nem egy jó szerep, hanem – kevés kivétellel – a pénz játssza a főszerepet.”

A MODELL: SIKERDARAB

Inkább meghallgatnád? Íme:

De azért a tragikustól messze járt a kecskeméti színjátszás, a közönségnek voltak rajongott darabjai, színészei, sőt színésznői!

Az 1901/1902-es évad egyik kiemelkedő eseménye volt A modell című operett bemutatása, amit az operett szabályainak megfelelő bonyodalmakon, kuplékon, humorbonbonokon és szerelmeken túl az is rendkívül híres/hírhedté tett, hogy a címszereplő modell hölgyet játszó színésznő Éva kosztümben mutatta meg bájait a színpadon. Nem is kell mondani, hogy mekkora népszerűségre tett szert Sziklay Szerén, aki ebben a szerepben ledobta láncait (ruháit). Még jobban érthető ez annak fényében, hogy a századforduló divatja alapesetben nem engedte megmutatni a fedetlen női testtájakat, a hétköznapi helyzetek viseletében senki nem láthatott ennyit a nőkből, főleg a férfiak és pláne nem bámulhatták meg azokat.

A vetkőzés és a színésznők testének közszemlére tétele a kétségbeesett színi direktorok bevett színházi fogása volt, akik egy pénzügyileg szűkös évadban vettek elő nadrágszerepekben (inkább harisnya), tapadós dresszekben fellépő színésznőiket, hogy azok minél nagyobb fizető közönséget vonzzanak be egy-egy darabra. A nézők számára a kukkolás élményét adta meg az  a színjátszás művészetének ilyesfajta gyakorlása. Ugyanakkor a fiú szerepet játszó színésznők tiltott izgalmat, nyugtalanító erotikát is sugároztak, ami újabb vonzerőt jelentett a darabok iránt.

Sziklay Szerén egyik nadrágszerepében (Kép forrása: Saját gyűjteményünkből)
A színház a főtér irányából nézve 1903-ban (Kép forrása: Saját gyűjteményünkből)
JENNY ÉS SÁNDOR A NÉZŐTÉREN

Inkább meghallgatnád? Íme:

Jenny és Sándor a zsöllyén foglaltak helyet, amit nemcsak a mérsékelt helyárak, hanem az a vágy is szorgalmazott, hogy megfeleljenek a korabeli illemszabályoknak is: mindenki számára jól látható helyen ültek, hogy a gyanú leghalványabb árnyéka se vetüljön találkozásukra.

Jenny maga is szívesen szerepelt műkedvelő előadásokban, meleg hangon nyilatkozott is ezen szerepléseiről a kecskeméti sajtó, ezért is javasolta, hogy a színházban randevúzzanak Sándorral. Természetesen volt bérlete a színházba, de szívesen nézte meg többször is az előadásokat. A modellel azonban lehet, hogy tévedett. Amikor Sziklay Szerénről (akinek énekhangját különben kellemesnek találta, és ez vidéki társulatoknál nagy szó) lekerült a jelmez, illetve nem került rá, csak tátogni tudott. Ellentétben a közönség 18 éven aluli gimnazistáival, akik hangosan követelték a sokadszori újrázást is. Nem mert Sándorra pillantani.

Pedig pillanthatott volna, hiszen Sándor rá sem vetette vigyázó szemeit a színpadra, csak Jenny vonásait kutatta. Amúgy is látta már a darabot korábban.

A SZTÁR: SZIKLAY SZERÉN

Inkább meghallgatnád? Íme:

Sziklay Szerén ha Sándort nem is, de a város közönségét lenyűgözte ebben a szerepében és ehhez hasonló rajongó üzeneteket kapott:

Sziklay Szerénát tartom a színház legszebb nőtagjának. Mert : Óh modell! modell!

Luczifer. 

És egy méltató kritika:

A modell.

Harmadszorra kerekded, összevágó jó előadásban ment- A cimszerepet ezúttal Sziklai Szerén vette át és nemcsak ügyes, temperamentumos mozgása, de rendkívül disponált éneke által is indokolttá tette a szerepváltoztatást.A modell harmadik képe azonban elmaradhatott volna. Inkább megbecsüljük a „Zaza“ morálját, semhogy 16 éven aluli fiúk vad, érzéki ordítással ujrázgassák szülőik-nővéreik szeme láttára, füle hallattára, egy formás színésznő mezítelen Éva-kosztümjét.

(mindkét idézet: Kecskeméti Színházi Újság 1901.)

Sziklay Szerén egyik nadrágszerepében fotózva (Kép forrása: Saját gyűjteményünkből)

Nem volt még elég?

Ha szeretnél még többet meg tudni a szereplőkről, helyszínekről, elmerülnél a Lila köd világában, kattints a linkre, mesélünk még!

Várunk a következő állomáson!

A gombra kattintva átnavigálunk a séta következő állomására.

(És az állomások gyűjtőoldala, ha elfogyna minden remény:

https://seramora.hu/lila-kod-segitseg/)