Üzletek a Luther-palotában II.

A Séramóra Sétairoda már foglalkozott az utcafronti üzletekkel, ennek kapcsán a Hírös Históriákban (2021. őszi szám) megjelent cikkünket közöljük.

Egy képeslap történetei

Nemrég birtokomba került egy képeslap, ami főbb elemeiben követi a két háború közötti képeslapdivatot, ha beszélhetünk ilyenről, de figyelmesebben megnézve, olyan részleteket is felfedeztem rajta, ami felkeltette az érdeklődésemet. Mit mondhat ez az 1930-ban feladott lap a nyilvánvalón túl, vagyis hogy a Szabadság tér egyik sarkát és a Luther-palotát látjuk egy kellemes napon? Mesélhet peres ügyekről, életutakról, üzletmenetről, családokról, apákról és fiúkról, megnyugtató hétköznapokról és ünnepi pillanatokról? Nézzük meg a képeslapot alaposabban!
Talán a legszembetűnőbb az alsó szegély túlburjánzó növényzete. Ez bizony egy kerthelyiség kerítésének dekorálására használt virágsor. A kedves nézelődő számára eljött az alkalom, most kitekinthet a Beretvás Kávéház, Szálloda, Intézmény teraszáról, a sokszor megénekelt és romantizált helyről, amit sokan tartottak második otthonuknak. Íme a lehetőség, hogy a vendégek szemszögéből láthassuk Kecskemét ezen szegletét.
A kép bal 1/3-án az árnyas Szabadság tér egy részét látjuk, a fák között, a mai Luca szökőkút magasságában csíkos piaci sátrak állnak, védve gazdájukat és az árut az időjárás viszontagságaitól. Ezek a bódék nem kerültek elbontásra a piacnap végével, a következő használatig a főtéren várták a vásárlókat.
A Szabadság tér szélén, egy sofőrsapkás, bricseszes férfiú hajol be egy autóba, ami valószínűleg taxi lehetett. A taxi munkába állásáról így tudósított az Ellenőr 1925-ben:
„Tegnap délután az utcai járókelők érdeklődését egy négy üléses fekete autó vonta magára, amely több-kevesebb ideig a Beretvással szemben levő hirdetés oszlop előtt állt. Híre terjedi csakhamar, hogy ez az első autótaxi Kecskeméten. 3-as számot kapott és a kétlovas kocsik tarifája szerint szállítja az utasokat. Tulajdonosa az első nappal meg volt elégedve és bízik, hogy a gyümölcsszezon alatt nagy keletje lesz tesz a taxinak. Hamarosan üzembe helyezi a második taxit is.” (A hirdetőoszlop ezen a képen nem, de más lapokon azonosítható.)
Az úton elmosódó járókelők sétálnak, néhányan kirakatokat néznek. Ezt szinte mi is megtehetjük, hiszen a kép 2/3-át kitevő, 1911-13 között épült Luther-palota földszinti üzlethelyiségeiből négyet tisztán kivehetünk. A Takarékpénztártól indulva: Drogéria, Kovács Menyhért, Kemény Izidor, Fanto L. Kik lehettek ők, miről voltak híresek, mit lehetett náluk kapni?
Drogéria
Mintsek Géza gyógyszerész 1900-ban érkezett a városban és megalapította drogériáját, amit az Arany Kereszthez címzett. A Luther-palota felépülte után ide helyezte át üzletét és nemcsak termékeiért, de a bolt elegáns, modern berendezését megcsodálni is szívesen tértek be hozzá a vásárlói. 1932-ben a Kecskeméti Vásár alkalmával díszoklevéllel jutalmazták, mert üzletének kirakatberendezése kimagasló minőségű volt.
Az illat- és szépítőszereken, kozmetikai cikkeken és különböző cukorkák (köhögés csillapítására szolgáló Kaiser-féle mellkaramella) értékesítésén kívül fényképészeti cikkekkel és permetezőszerek (rézkénpor) forgalmazásával is foglalkozott.
Mintsek Géza általános megbecsülésnek örvendett, katolikus egyháztanácsosként is aktívan dolgozott.

Kovács Menyhért uri divat (sic!)
Kovács Menyhért nevével fémjelzett divatüzlete első nyomát 1929-ben lelni, mikor is a Bajnóczy- féle virágüzlet helyén hirdette szolgáltatásait. Úriemberek számára kínált világmárkákkal (Ottó Taussig & Co., Burchard, a „három szív”) megtűzdelt elegáns öltözetet. Nem tartózkodott sokáig a Luther-palota frekventált frontján, 1934-ben már az Arany János utca 1. szám alatt, 1935-ben a Vízkelety utcában dolgozik. Ennek alapján az 1930-ben feladott képeslap a valóságnak megfelelő, friss körülményről tudósított feladása pillanatában. A költözések után már csak mint fehérneműs vagy szimplán kereskedőként találunk Kovács Menyhértre. A költözés gyakori oka lehetett akár pénzügyi probléma is, ahogy az abszolút belvárosból egyre távolabb nyitott újra (a gazdasági világválság idején ez nem is ritka eset).
Kovács Menyhért saját bevallása szerint fővárosi nívóval találkozhatott, aki betért üzletébe, hogy ott felszerelhesse magát – leginkább mindennel. Az alábbiakhoz juthatott hozzá az érdeklődő:
kalap, sapka, nyakkendő, harisnya, zokni, ing, lábravaló, trikó, bokavédő, zsebkendő, pizsama, házikabát, pulóver, kötött mellény.

Kemény Izidor
Kemény Izidor sérvkötő és keztyű (sic!) készítő 1899-ben vette át Fornheim Arnold üzletét, aki az átadás alkalmából ajánlotta a közönség figyelmébe. Ekkor még a Nagykőrösi utcán működött a bolt, de 1911-ben áthelyezte a Luther-palotába, a kapu mellé. Termékei meglehetősen széles skálán mozogtak, nem álltak meg a különféle divatos kesztyűknél. Orvosi segédeszközöket és betegápolási cikkeket is bőven találhatunk nála, mindennemű kaucsuk származékot („gummi”), de a teljesség igénye nélkül álljon itt egy felsorolás:
haskötő, szuszpenzor, görcsér harisnya, kötszer, irrigátor, belégző készülék, gumipárna, gumilepedő, fecskendők, pólya, gyógyvatta, óvszer, halhólyag, vagina spray, harisnya, mieder, jégeralsó, nadrágtartó, permetező és borfejtő gumicsövek.
Szétküldés a legnagyobb titoktartás mellett.

Fanto L.
A rövidítés feloldásával Fanto Lipót nevét kapjuk meg, aki 1928 novemberében nyitotta meg ehelyt szemüveg, optika és fotocikk kereskedését. A Fanto család az egyik, ha nem a legismertebb fényképész dinasztia Kecskemét történetében. Székhelyük, családi fészkük és üzleti központjuk is a Luther-palota volt, hiszen a Mester, Fanto Bernát családjával az egyik udvari lakásban élt, az udvarban volt világszínvonalon felszerelt műterme is, és idősebb fia, Lipót (akit édesapja kitanítatott a fotográfusi mesterségre) szintén itt nyitotta boltját és „modern fotoszalon”-ját, csak az utcafronton. Lipót konkurenciaként lépett fel apjával szemben, Fanto Bernátné írja a rivalizálásról: „Itt a báli szezon és minden tablót elvett a Papa elől. Ez a tény, hogy Apa és fia konkurrálnak egymással, holott egységes árakat kellene betartani. Amennyivel szebbek az itteni felvételek, mint a Fiúké, és olcsóbbak vagyunk. Mégis a fiatalok győznek, az idősebb felett. Ez a helyzet. (…)”
Fanto Lipótnak azonban súlyosabb gondjai is akadtak. 1932-ben került a törvényszék elé peres ügye, amiben 34 rendbeli csalással vádolták meg (köztük párizsi, berlini és más külföldi cégek is). Az iratok alapján az első világháború után (ahol hadnagyi rangig vitte) Graz-ban alapított borkereskedést, illetve ingatlanok adás-vételével is foglalkozott. Nem mehetett túl jól az üzlet, érzékelhette a pénzügyi gondokat vagy szorongathatták a hitelezők, ugyanis visszatért Kecskemétre (tőke nélkül) megnyitni üzletét, hogy abból majd törlessze adósságait. Állítása szerint nem volt tisztában az adósságok valódi nagyságrendjével, mert nem vezetett főkönyvet és nem voltak pénzügyi feljegyzései (hogy itteni üzlete nem volt bejegyezve, már csak adalék). Ítéletet a meghallgatás után nem hoztak egészen 1934-ig. Ekkor, annak ellenére, hogy továbbra sem volt szándékában tartozásainak kiegyenlítése, csak 200 pengő pénzbüntetést kapott.
Ugyanakkor szakmai érdemei elvitathatatlanok, folyamatosan képezte magát, például 1936-ban a Nemzetközi Mestertovábbképző tízhetes bécsi tanfolyamán vett részt, ahol a művészi fényképezés legújabb irányáról, az abszolút realisztikus fényképezésről tanult. Lelkesen számolt be a látottakról.

Ilyen üzleteket és történeteket lát, ilyen értesüléseket szerez, aki a Beretvás teraszáról bámészkodik. Sőt, az előtérben, a terasz cserepes virágjainak sorában, egy bicikli csőrös dudáját is megpillanthatja. Talán a gazdáját várja, aki éppen a Beretvásban olvassa a napilapokat, számolja az eredményes piac után a bevételt vagy csak iszik egy feketét – a társaság kedvéért.