Könyves kalandozás 1. állomás

A Kóborló Antikvárium könyves kalandozása

1. állomás

Kóborló Antikvárium

Bevezető

Mikor nyitották az első könyvesboltot Kecskeméten? Milyen könyveket árultak?

Kik voltak az első könyvkereskedők a városban?

Ilyen kérdésekre keressük a választ könyves sétánkon, ahol a kezdetektől kb. A II. Világháborúig kalandozunk a kecskeméti könyvek világában.

A térképes sétát a Kóborló Antikvárium felkérésére a Séramóra Sétairoda készítette.

GPS:  46°54’22.8″N 19°41’41.2″E

A kód a bejárattól balra lévő könyvgerincek egyikén van.

Könyvnyomtatás és könyvkiadás

A történelmi Magyarországon kezdetben elsősorban egy célt ismert a fejlődő nyomdászat: a reformáció terjesztését elősegíteni hazánkban. Azonban a világi témájú művek kiadása sem szorult háttérbe, a korszak jellemző műfajai: füveskönyv, antik mesegyűjtemény.

Eleinte a könyvírás – könyvkiadás – könyvnyomtatás – könyvterjesztés egy kézben összpontosult. Heltai Gáspár a XVI. század magyar irodalmának kiemelkedő alakja. Történetíró, bibliafordító, unitárius lelkész egy személyben. 1550-ben megalapította Kolozsvár első nyomdáját.

A nyomdaipar némi kivétellel még mindig német kézben volt, az alkalmazottak közt kevés a magyar.

Az első valóban forradalmi lépést Friedrich König német nyomdász tette meg, aki 1811-ben feltalálta a gyorssajtót. Ezt követte hamarosan a tégelysajtó, majd pedig a rotációsgép.

A gőzgép, később pedig az elektromotor feltalálása végképpen mechanizálta a nyomdákat, és ezzel óriási mértékben lendült előre a fejlődés.

A szedő- és betűöntő gépek óriási teljesítményükkel messze maguk mögött hagyják a kézi szedést és a kézi öntést.

XIX. században használt nyomdagép (Kép forrása: Szilády Károly emlékkönyv, 1982.)
Könyvkereskedés

A könyvkiadásnak és könyvkereskedelemnek nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. 1830 táján, mikor a Magyar Tudományos Akadémia megalakult, a németajkú lakosság körében országszerte az volt a meggyőződés, hogy a magyarnak nincs értékes irodalma s alig akad olvasásra érdemes magyar könyv.

Egyes könyvárusok nem szívesen tartottak magyar könyveket, vevőközönségüket nehézkesen szolgálták ki; az ősszel rendelt könyvek tavaszra érkeztek meg, akkor is hiányosan. De az 1840-es években Pesten már kilenc, vidéken harmincnyolc könyvkereskedő iparkodott megtörni a közönség közönyét az irodalmi termékekkel szemben.

Kecskeméti könyvesbolt enteriőrjéről sajnos nincs képünk, de ennek az angol könyvesboltnak a hangulat bizonyára hasonlított a kecskemétihez. (A kép az 1890-es években készült.)
Alfabetizmus – írni és olvasni tudás

A főrendi nemesség, majd a jómódú köznemesség után a népi tömegek Magyarországon – hasonlóan Nyugat-Európához – csak a 18-19. században léptek ki az analfabétizmus zárt világából. Az írásbeliség nem feltételezi az egyes egyének írni, olvasni tudását.

A népi írásbeliség – a parasztok, parasztnemesek, kézművesek stb. jogügyleteinek írásba foglalása – hosszú időn keresztül a pap, a tanító – egyben falusi jegyző – feladata volt.  

A Mária Terézia-féle úrbéli rendelet végrehajtása során felvett “kérdőív”, az ún. 9. kérdőpont névaláírásokkal ellátott hitelesítő záradékát felhasználva a dunántúli úrbéres parasztság írástudásáról alkothatunk képet. Az 1770-es években a Dunántúlon a mezővárosok és falvak 15 százalékában volt csak egy vagy több olyan elöljáró, aki le tudta írni a nevét.

Ismeretes, hogy az osztrák császári csapatok által 1848-49 telén megszállt dunántúli vármegyékben elvileg minden lakosnak fel kellett esküdnie a decemberben trónra lépett ifjú Ferenc Józsefre. Az előre megszerkesztett hódolati nyilatkozatok aláírásainak elemzésével a megyék lakosságának egészéről képet nyerhetünk. A Veszprém vármegyei vizsgálatok óriási változást mutatnak az 1770-es évekhez képest. Akkor az úrbéres falvak 87 százalékában egyetlen elöljáró sem tudott írni. Néhány emberöltő múltán a mezővárosi bírák mindegyike, a falusiak háromnegyede aláírta a nyilatkozatot.

Magyarul – mind előállítási költség, mind a felhasználhatóság szempontjából – a 19. századig a könyv a legfelső társadalmi réteg számára volt elérhető.

Evangélikus iskola Kecskeméten, ahol Petőfi Sándor 1829-30-ban a betűvetést tanulta. (Kép forrása: https://folyoiratok.oh.gov.hu/konyv-es-neveles/schifferdecker-daniel-petofi-tanitoja-es-a-kecskemeti-evangelikus-iskola)

Várunk a 2. Állomáson!

Az alábbi link átnavigál a következő állomásra:

(Ha nem tudod leolvasni, Segítség oldalunkon is megtalálod a linkeket.)

GPS: 46°54’28.3″N 19°41’27.0″E

A kód azon a kandeláberen van, amely Szilády Károly emléktáblájához/Aranyhomok udvari parkolójához legközelebb áll.

A következő állomás