Inkább meghallgatnád: Íme:

Egyes kirakatokban nyúl-bábukat állítottak be, hogy finomságokkal rakott taligát toljon szorgosan. Másokba igazi nyulakat költöztettek a nézelődők és vásárlók legnagyobb ámulatára! 

“Az élő nyuszik tüllbokorban pompáztak a kirakatokban, felcicomázva a nyakukon piros szalagokkal, amint ropogtatták a kedvenc nyúlcsemegét.”

(Forrás: Kecskemét és Vidéke, 20. évf. 15. szám, 1939. 04. 11., 2. o.)

Inkább meghallgatnád? Íme:

Honnan és hogyan érkezett meg a modern húsvétokra, hogyha a magyar néphagyományban nyoma sincs a húsvéti nyúlnak?

“A szokás kialakulását feltehetően félreértés okozta. A XVI. században egyes német földesuraknál a nép kötelező húsvéti szolgáltatása a gyöngytyúk volt, tojásaival együtt. E jószág német neve Haselhuhn, sok helyt röviden Hasinak nevezték, és szokás lett húsvéttal kapcsolatban Hasiról és a tojásairól beszélni. Más német földesuraknál viszont húsvétra nyulat kellett szolgáltatni. A nyúl pedig németül Hase. E kötelező szolgáltatásból alakult ki aztán az ottani húsvéti ajándékozás formája, aminek során a kettő összekeveredett. Így került a nyúlhoz a tojás, ahogyan a rigmus mondja:

Tarka-barka kis nyulacska,

Hogy lehettél ilyen csacska,

Tyúk módjára fészket rakva

Tojást tojtál húsvét napra.

A német eredetű szokás a XIX. században terjedt el magyar nyelvterületen is. És ez a nyúl a századfordulón fokozatosan cukorkává alakult át, napjainkra pedig a gyermekek ajándékozó nyuszija lett.”

(Forrás: Bogdán István: A Húsvétolás. in: Régi magyar mulatságok, 2003) 

Selyeming, zsebkendő, kalap, tavaszi ruha, stb. Mennyi mindent lehet ilyenkor beszerezni, szerencsére mindenki húsvéti akciókat hirdet.

Azonban akinek a zsebe könnyű, mert nem húzza le a bankók súlya, nehéz szívvel nézelődik. De hogy számol, az biztos: beszámoló is készült arról, mire is elég 100 korona, ha nyakkendőt venne az ember az ünnepre.