Katona exhumálása

Dr. Bartucz Lajos antoropológus 1930. március 28-án részt vett a Dr. Szabó Kálmán múzeumigazgató vezetésével megtartott exhumáláson, melynek célja a Katona család maradványainak áthelyezése egy akkor kialakított díszsírhelyre. Az exhumálás időpontját nem jelentették be a közvéleménynek, mégis délutánra nagy tömeg verődött össze és rendőrsorfalnak kellett visszatartania az érdeklődőket.

A következőkben Dr. Bartucz Lajos által elvégzett antropológiai vizsgálat eredményét közöljük:

„III. számú csontváz. Ifj . Katona József, a költő.

Már az exhumálási ásatás alkalmával megállapítottuk, hogy Katona József sírjában elhelyezett koporsók közül csakis a legalsó, tehát legrégebben odahelyezett s egyben legdíszesebb koporsóban kell lennie a költő földi maradványainak. E koporsóban valóban középnél magasabb termetű fiatalabb férfi csontvázát találtuk s az elhelyezés és életkor mellett a díszesebb ruházat is ifj. Katona Józsefre vallott. Lássuk most e III-as számmal jelölt csontváz tüzetesebb antropológiai vizsgálatának fontosabb eredményeit.

Neme. 

A koponya nagysága, körvonalának alakja, a nyak szirtgumó fejlettsége, a nyakszirttáj érdessége, a fogak nagysága, a hosszúcsontok súlya, izomtapadási helyeinek fejlettsége és érdessége, a csigolyák, kéz- és lábtőcsontok nagysága, legfőképen pedig a medence alakja és a szeméremcsont bevágásának keskenysége kétségtelenné teszi, hogy férfi csontvázzal van dolgunk.

Életkora. 

Az összes koponya varratok nyitva vannak még csupán a nyilvarrat hátsó harmadában és a lambdavarrat két ágában mutatkozik kezdődő elcsontosodás. Az állkapocsban az összes fogak bent vannak még s egyedül a baloldali első nagyzápfogon látszik kezdődő odvasodás. A felső fogsorban valamivel rosszabbak a fogak, amennyiben a kiszápfogak már korábban kihullottak s fogmedreik felszívódtak, ezenkívül a jobboldali harmadik nagy-zápfog is előrehaladott odvasodásban van. A fogak rágófelülete ellenben gyengén kopott s a nagyzápfogaknak erősebben lekoptatott gumóin is megvan még a zománcréteg. Mind eme jelenségek a 40-ik életév körüli korra vallanak, ami megegyezik a költő ismeretes életkorával. Ifj. Katona József ugyanis 39-ik életévében halt meg.
Az elkorhadt lágyrészek a csontokra sok helyen vastagon reászáradtak, szinte mumifikálódtak, miáltal több, nem remélt, igen értékes személyazonossági bizonyítékhoz jutottunk. Így pl. a koponyát egyenletesen sűrű, hátul s főleg a halántékon széjjel álló merev fürtökbe csavarodó, hosszú, vastagszálú, gesztenyebarna haj borította, amelyet az összeszáradt bör még egészben összetartott. A haj eredeti színe csak azokon a helyeken fakult világosabbra, ahol a rothadás nagyobb fokú volt. A hosszabb hajszálak elérik a 13 cm-t is. A költőnek tehát halálakor vastagszálú, bozontos, nagy haja volt, fiatalabb korában azonban bizonyára rövidebbre vágva hordta s így szószerint igaznak bizonyult Déryné naplójában a költőre vonatkozó ama megjegyzés, hogy „gesztenye-szín volt a haja, de az mindig úgy állt, mint a szeg.” Vastngszálú. nagy bozontos hajjal ábrázolja Katona Józsefet az a kép is, amelyet Vahot Imre közölt, s amely egyéb bizonyítékok alapján is a leghitelesebbnek látszik. Elég jó állapotban megmaradt a költő szemöldöke és bajusza is, az állkapocsra reászáradt bőrben pedig jól látszottak a leberetvált szakállsz ő rök. Szemöldöke vékony s alacsonyan, vízszintesen fekvő, bajusza kicsi és elég ritka. Mindez ismét a Vahot-féle kép hitelessége mellett szól. A csontokat a rothadó lágyrészek és a vér festékanyaga sötét vörösbarnára festette, a nagyobb korhadás helyein, így a koponya alapján azonban feketébe megy át a csont színe.

Testmagassága. 

A gerincoszlop nagysága és a hosszúcsontok méretei alapján számítva ifj. Katona József életbeli testmagassága 170 cm. volt, vagyis a magas termet alsó határán állott. Karjai az átlagosnál valamivel rövidebbek, combcsontja és alszárcsontjaí ellenben az átlagosnál hosszabbak. Általában végtagcsontjai karcsúbbak s nem oly izmosak, mint édes apjáé. Kulcscsontjának, lapockájának, szegycsontjának és bordáinak közepes nagysága nem vall széles vállakra s mellkasa sem fejlettebb a közepesnél. Mindez, figyelembe vévén mérsékelten magas termetét is, azt bizonyítja, hogy kissé megnyúlt, karcsú alakja volt. Ilyennek ismerte a költőt Déryné is, aki naplójában azt írja róla, hogy „alakja elég csinos volt, sugár termettel.” Csontjainak vékonysága, az izomtapadási helyeknek férfihez mérten gyenge fejlettsége s orsócsontjának abnormis görbülete arról tanúskodnak, hogy csontjai már gyermekkorában gyengén fejlődtek s nem annyira virgonc és sokat játszó, tornázó, mint inkább csendesen üldögélő, gyenge gyermek volt. Teljes összhangzásban áll ezzel Miletz-nék a család tagjairól nyert amaz értesülése, hogy 10 éves kora körül atyja Pestre vitte, de csak egy évig maradt ott, mert „a sokat betegeskedő, elmélázó, érzékeny természetű és nagyon anyás gyermeket szülői féltvén, hazavitték és a másodiktól kezdve a hatodik latin osztályig otthon, Kecskeméten tanult.” 

Koponyája nagy, magas, rövid s főleg hátul igen széles. Űrtartalma 1650 köbcentiméter, ami 1567 gr. agyvelősúlynak felel meg. Kétségtelen tehát, hogy Katona József koponyájának kapacitása, valamint agyvelejének súlya és nagysága tetemesen felülmulta az európai férfiátlagot (1500 köbcm. kapacitás és 1 350 gr. agyvelő) és közvetlen szomatikus magyarázatát adja a nagy költő valóban kiváló szellemi képességeinek. Különben a koponyában még bent volt az agyvelőnek galambtojás nagyságra összezsugorodott korhadéka. Bizonyára az sem véletlen, hogy agykoponyájának hátsó fele aránytalanul fejlettebb, mint az első, s talán némi kapcsolatba hozható a nagy költőnek túltengő, szenzibilis idegéletével s tragikus életének több, eddig meg nem magyarázott, jelenségével. Minden esetre nagyon tanúságos lett volna, ha a költő agyvelejéről, illetve koponyájának belső reliefjéről gipszöntvényt készíthettünk volna.
Homloka elől keskeny, középmagas, de elég domború, hátrafelé pedig hirtelen szélesedő. Csontos szemöldívei gyengén fejlettek és alacsonyan foglalnak helyet. A koponyatető elég lapos, közepe táján gyenge homorulattal, majd hátrafelé mérsékelten emelkedik s azután hirtelen kanyarulattal megy át a lapos nyakszirtbe. Általában a költő koponyájának meglehetősen gyermekies alakja van s oldalról nézve agykoponyája feltűnően nagy az arckoponyához képest. Homlokdudorai igen közel feküsznek egymáshoz s a homlokcsont jobboldali felén 15—20 serét nagyságú sekély bemélyedés látható a csont felszínén. Annak megállapítása, hogy ezen apró bemélyedések kóros eredetűek-e, avagy a korhadás következményei, tüzetesebb s főleg mikroszkópiai vizsgálatra lett volna szükség. Férfi volta dacára az agykoponyának bizonyos gracilis, kissé nőies jellege van.

Arckoponyája kicsi, alacsony, széles. Feltűnő a szemüregek kicsinysége s a szemgödrök közötti orrgyökrészlet szélessége. Az orrgyök különben lapos, az orrhát rövid, erősen homorú. Az orrüreg és orrnyílás igen alacsony s elég széles. Orrsövénye balra görbült. Kétségtelen, hogy a költőnek kicsiny szemei, rövid, homorú hátú, széles cimpájú orra volt, amit a koponyára száradt lágy részekből is egészen jól megállapíthattunk. Szakasztott ilyen orra volt édesanyjának is. Ezt az orr- és arcalakot a leghívebben még a Vahot által közölt kép tünteti fel, bár teljesen élethűnek az sem mondható. Egészen bizonyos, hogy azok a képek, amelyek a költőt nagy szemmel és jól fejlett, egyeneshátú keskeny orral ábrázolják, teljesen képzeletiek.

Különösen szembetűnő vonása Katona József arcának az orr alatti fogmederrésznek alacsony volta és főleg annak rézsútos előre állása, ami a koponya profil képén igen jól látható. Az arc fogmedri részének ezt az előreállását még jobban fokozták a kiálló nagy, széles metszőfogak, melyek a valószínűleg kissé húsos ajkakat meglehetősen előre tolták, s nevetéskor nemcsak a fogak, hanem a foghús is láthatóvá vált. A felső metszőfogak ugyan elébe nyúlnak az alsóknak, de azért az utóbbiak is igen rézsútosak s az alattuk lévő erős homorulat következtében a jól fejlett alacsony, gömbölyű áll meglehetősen előre nyúlott, vagyis u. n. tört álla volt. Fogsoríve parabola alakú s az alsó fogmedreknek úgy arci, mint szájpadlási szélén csontvastagodás észlelhető. A szájpad igen mély és a csontos szájpad közepén alacsony, keskény szájpadi duzzanat húzódik a metszőliktől kezdődőleg 25 mm hosszúságban hátrafelé, ami valószínűleg a már említett csontfejlődési zavarokkal kapcsolatos. Mindezek alapján kétségtelen, hogy Katona József arcában nem voltak markáns, férfias vonások s az antropológiai vizsgálat igazolja Déryné azon állítását, hogy „ arca nem volt szép”. Emellett úgy arcán, mint egész alakján bizonyos nőies lágyság ömlött el s érthetővé teszi, hogy a testiességet kereső nők között nem volt nagy szerencséje. Ez azonban Katona Józsefben nem feminin vonás, hanem a szellemiségnek a testiesség rovására való túlfejlődése. Katona Józsefben, mint emberben, nem a testi tökély, hanem a szellemi nagyság s a rendkívül finom szenzibilis idegrendszer jutott diadalra s nagyságát és érzéseit meg nem értő környezetben ez okozta lelki diszharmóniáját.
Ime tehát az antropológia vizsgálat nemcsak a személyazonosságot igazolta minden kétséget kizáróan, hanem kissé közelebb vitt bennünket a nagy költő emberi mivoltának megismeréséhez is s egyben hiteles alapot szolgáltatott arra, hogy arca és alakja az eddigieknél élethűbben megfesthető, vagy szoborban megmintázható legyen. Kecskemét városa és a nemzeti kegyelet a száz éves évforduló alkalmával azzal a biztos megnyugvással áldozhat az új díszei síremlék előtt, melyet szülővárosa emelt nagy szülöttének, hogy alatta valóban a nagy költő hitelesen agnoszkált hamvai pihennek.
Ám Katona József nemcsak Kecskemété, hanem az egész magyar nemzeté! Ezért legyen szabad szakvéleményemet azzal az óhajtással befejeznem, vajha mielőbb eljönne az az idő, amikor nemcsak Kecskeméten, hanem az ország székesfővárosában is méltó szobor fogja hirdetni országnak világnak Katona József nagy szellemét s benne a magyar lángelme nagy dicsőségét.”

Forrás: Katona József földi maradványainak exhumálása / Bartucz Lajos
In: Katona emlékkönyv : A költő halálának százados fordulóján kiadja a kecskeméti Katona József Kör.
/ Szerk. Hajnóczy Iván. – Kecskemét : (Első Kecskeméti Hírlapk. és Ny Rt.), 1930. – p. 38-55.