Dolcsi egy napja – 5. állomás
Dolcsi egy napja
5. állomás
A volt Bagatell előtt, egy kandeláberen lesz a QR-kód.
(Ha nincs meg/eltűnt/megették a verebek, a térképről is leolvasható a kód.)
Világok szerelme – 20:00
Inkább meghallgatnád? Íme:
Dolcsi gondolatban a színház iránti lángolásának kezdeteihez utazik vissza. 16-17 éves, minden hájjal megkent siheder, amikor munkaadója padlásáról eladogat ezt-azt és cimborájával színházjegyre költik a kapott pénzt. Gukkert is kölcsönöznek. Aztán nincs is megállás. Van olyan baritonista, akinek ő varrat kosztümöt, különben civilben állhatna a Marica grófnőben színpadra. Ha úgy adódik, vesz tíz jegyet vagy egy sort is, csak menjen annak a szép színháznak. Vagy meghívja az egész truppot előadás után vacsorára. Hja, a művészet!
A mai előadás különösen izgalmasnak ígérkezik, hiszen nemcsak kecskeméti szerzők munkája, de a témája rejtélyesen csak: intergalaktikus.
(Hallgasd tovább)
(A Színházi Élet kiküldött munkatársától.) (…) Szombaton, 3- ikán eredeti bemutató volt a kecskeméti színházban. Kurányi János, Tóth József és Neumann Ferenc regényes daljátékát mutatták be meleg és őszinte, nagy sikerrel. Világok szerelme a daljáték címe és méltó a kecskeméti közönség komoly ízléséhez: új, merész, érdemes a szerző mondanivalója, tehetségesek a társszerző versei és a legszebb kritikát érdemli Neumann Ferenc zeneszerzői talentuma. A szövegíró huszonegy éves, szőkehajú fiatalember, akinek a Világok szerelme az első munkája. (…) Fölhúzzák a függönyt: kristálypalota nagyterme, díszesen és pazarul kiállított színpad lepi meg nagyon kellemesen a publikumot. A Mars csillag király várják. Az idegen égitest uralkodója skarlátba öltözött kíséretével érkezik meg. Hódolattal fogadja őt a tudósok kara és bámulattal nézi mindenki, elragadtatással hajolnak meg előtte. Ünnepélyesség, szertartásos figyelem mindenütt, amíg meg nem jelenik a víg balkáni herceg, aki megnyugtatja a Mars királyát, hogy vigasság, jókedv is van ám a földön és nemcsak hódoló akad itt, hanem jó cimbora is. Tulajdonképen ki a Mars daliás fejedelme? Nyolc évvel ezelőtt Lonkay Péter, egy zseniális magyar diák repülőgépet konstruált és gépén eljutott a Marsra. Özvegy édesanyja, diáktársai azt hitték, hogy a fiú Ikaros sorsára jutott. A tengerbe zuhant és soha többé nem látják viszont.
A „mulatós diákok” tízéves találkozóján megjelenik a Mars királya és amíg a tudósok, diákok gépének szerkezetét akarják megismerni, a felség diákkori szerelmével, Alisszal, a kis kabaré divával tölti minden percét. Elhatározzák, hogy együtt szöknek meg a Marsba, itt hagyják a kedves diákzugot, az emlékeket, mindent . . . A darab legbájosabb jelenete következik: jön a kis virágáruslány és ő az első és az egyetlen, aki a Mars királyában azonnal fölismeri Lonkay Petykót, a kócos diákot. Hangulat, szív, csupa érzés ez a jelenet. Könnyezni kell, mikor Petykó a cirmos szekfűről, a régi-régi boldog évekről dalol. (…) a földi fejedelmek úgy határoztak, hogy a Mars királyát el kell fogni, mert lázítja a népet. (…) Vissza a bolygóra! — ó, ha ez olyan könnyen menne… Szürkeruhás, egyszerű asszony jön: az édesanya. A Mars hatalmas uralkodója átöleli őt és az anyai csók után nem király többé, Petykó szive tör ki belőle, ledobja a cifra köntöst és itt marad, édesanyja mellett, örökre.
Taps, virág nagyon sok volt. A szerzők malomkerék nagyságú babérkoszorúkat kaptak. Ha a Világok szerelméről írunk, nem szabad végül elfelejtkezni a premier után következő kétszáz terítékes bankettről sem. Jó magyar vacsora után lelkes társaság ürítette a poharat reggelig a szerzők és a szereplők egészségére.”
Váró Andor
(Színházi Élet, 1923. február 11–17. (12. évfolyam, 7. szám)1923-02-11 / 7. szám, 26.o.)
Az előadás érdekes volt. Bár a Színházi Élet kiküldött tudósítója méltatta a darabot és a kivitelezést, Dolcsi fején viszont átfutott, hogy lehet, hogy kezd kiöregedni a színházból…
-
- A Világok szerelme a Színházi Élet hasábjain (Forrás: Arcanum)
-
- A Világok szerelme a Színházi Élet hasábjain (Forrás: Arcanum)
-
- A Világok szerelme a Színházi Élet hasábjain (Forrás: Arcanum)
Gergely Vendéglő – 23:00
Inkább meghallgatnád? Íme:
A Lestár tér 1. szám alatt, a Színház és a Városháza mellett működött huszonhat éven keresztül, egészen 1931-ig Gergely Izsó étterme. Az épületben (Thomka-ház) egyébként a postahivatal működött, míg fel nem épült 1930-ban a Postapalota a Kálvin téren. Eleinte Korona Sörcsarnok elnevezésű, idővel már “csak” Gergely étteremként hivatkozott vendéglátóhely a polgári közönség találkozóhelyeként hirdette magát. Ízletes villásreggeli, frissen csapolt Dreher és Kőbányai sör mellett a Gergely étterem “specialitása” a színház előtti és utáni vacsorák voltak (hasonlóan a Dunszt Adorján vezette Kaszinó Homok étterméhez…).
De nem csupán üzleti megfontolások vezették Gergely Izsót: 1914-ben a harctérre induló 38. gyalogezred egy különítményének 5 hektoliter sört veretett csapra… Az 1929-es gazdasági világválság begyűrűzésével azonban 1931-ben ő is csődbe ment, be kellett zárnia. “41 éve jöttem Kecskemétre — mondja Gergely Izsó és kissé reszket a hangja, amikor a régi dolgokról beszél. A 38-as gyalogezredben őrmester voltam, a boszniai hadjárat után jöttem ide. Régi vendéglős családból nősültem és 1896-ban lettem önálló. […] Volt olyan vásári nap, veszi át a szót Gergely Laci, hogy 120 kiló hús és 64 hordó sör elment.” (Kecskeméti Közlöny, 1931. augusztus 9., 3.oldal)
Az igazi tragédia azonban csak azután történt: a bezárás után néhány héttel, 61 éves korában Gergely Izsó váratlanul elhunyt. “Mint emlékezetes, a régi, hírneves vendéglős teljesen tönkrement s a közelmúltban vált meg véglegesen színházzal szembeni ismert vendéglőjétől. Ez a csapás idegileg annyira megviselte Gergely Izsót, hogy azóta vigasztalan lett. Ma délelőtt 11 órakor lakásán váratlanul lefordult a székről s meghalt. Halála szoros összefüggésben van tönkremenésével.” (Kecskeméti Közlöny, 189. szám, 1931. augusztus 23.)
-
- Katona Zsigmond gyógyszertára, tőle balra, a színház felé nézve pedig a Gergely (Forrás: KKJM)
Vacsora
Inkább meghallgatnád? Íme:
Az operettek mindig meghatják Dolcsit. A zene, fények, a mesevilág, a kötelező boldog vég? Talán ennek az összessége, de egy könnycseppet is el-elmorzsol a félreértések után egymásra talált család és régi barátok boldogságán.
Lányaira néz, akik élénken vitatkoznak, melyik színész volt jó vagy rossz a szerepében és miért nem lehet mindkettejük imádottja a bonviván. Erzsike már a közel-hölgyek komolyságában érvel saját igaza mellett és nagyvilági mozdulattal igazítja meg a kontyát, míg Manci még lelkes bakfisként ömleng és védi a kedvence alakítását – még ha nem is volt tökéletes.
Dolcsit mellkasát melegség járja át, tessék, itt ülnek, hármasban a Gergelyben és akármilyen nap is volt ez, a végére mindig kikerekedik valami jó.
(Hallgasd tovább)
Ami azt illeti, a boldog befejezésről mindig kedvenc naivája jut eszébe és 1925 ragyogó éve. Szemei előtt Radovanovics Margit jelent meg, a kis Radova, akivel gyakran futott itt a Gergelyben össze, a színészek törzsasztalánál. Már ez a törzsasztal is különös, az előadás szünetében gyakran találkozott itt színész és rajongó, előzékenyen maga elé engedve a művészeket, hiszen nekik kötött idejük volt elfogyasztani egy könnyed fröccsöt vagy más italt. Mozgalmas az élet a Gergely ezen sarkán, a kis Radova körül döngenek az udvarlók. A haja fekete, a szeme fekete és mellé csacsog, ahogy csak a 18 éves naivák tudnak csacsogni. A férfiakban válogat: csak 24 éves korig imponálnak neki…“ Azért akad a kívánalmaknak megfelelő jelölt, bolyban járnak vele az utcán, fürtökben lógnak az asztalánál. De még a kiskutyája is egyéniség, meg is énekelték a Kecskeméti Színház és Mozi hasábjain:
“A kis Radovanovics kutyájáról hallott már ?
— Hát van neki ?
— Még ezt sem tudja ? A Gergely-vendéglőnek újabban ez a kutya a legnagyobb látványossága Gazdája ugyanis ott kosztoltatja. Az első két nap pörköltet kapott a pincsike ebédre is, vacsorára is és úgy látszik nagyon megunhatta, mert mikor harmadnap is azt vitték neki, mérgesen megugatta. Hozzá sem nyúlt.
— Azóta aztán bécsiszeletet eszik. Ugye, ecetes uborkával ? Vagy talán menüt, likőrös feketével?
— Ne vicceljen, ez egész komoly dolog. Olyan nagy úr ez a kutyuska, hogy még gyalog sem jár.
—Figyelje csak meg azt, hogy mindig kézben van. A kis Manci ugyanis már rászoktatta az udvaralóit, hogy aki vele megy végig az utcán, annak vinni kell a kis kutyát. Ne higgje azonban, hogy ez elriasztja mellőle az udvarlókat. Sőt. Nem tudom, hogy a kis művésznő tetszik oly nagyon, vagy a kis kutya, de annyi bizonyos, hogy a rajongók tábora napról-napra szaporodik körülötte. “
(Kecskeméti Színház és Mozi, 1925. november 14., 3. szám)
Dolcsi csak onnan veszi észre, mennyire elszaladt az idő, hogy olyan mindent legyűrőt ásít, hogy még a kezét sem bírja a szája elé kapni. A lányok meg is szeppennek egy percre és kérdőre vonják apukát, hogy talán untatják a diskurzussal, amit eddig folytattak. Dolcsi nem ágál, nem tiltakozik, kivételesen csak elmosolyodik és kedvesen hazatereli a lányait. Ez volt az igazi Dolcsi-nap.
Mi lett velük?
Inkább meghallgatnád? Íme:
Hogyan alakult Dolcsi és családja élete?
Végh Lukács Erzsébet 1935.02.19-én halt meg, Szentháromság temetőben eltemetve. (A külön temetkezés is szépen példázza ellentmondásos kapcsolatukat.)
Erzsike anyja halála után átveszi a helyét az üzletben és apjával együtt viszik, majd saját maga, egészen 1941-ig. Dolcsi már halálos ágyán fekszik, de még megvárja Erzsikét, hogy lecsukja szemeit.
(1947-re szerepel a név- és címtárban egy Leitner Erzsébet Szent Miklós u. 16. sz. lakcímmel a ballószögi-kadafalvi tanítók között.)
Manci kb. 15 évesen hozzámegy ifj. Sebők kereskedőhöz (valószínűleg annak a rőfösnek a fia, akivel Dolcsinak még verekedős ügye is volt), korai férjhezmenetel után kitagadták, Pestre ment, 1944-ben italmérés jövedéki adójának meg nem fizetésével vádolták, de Erzsébet adataival is visszaélt.
Egy leszármazottól tudjuk, hogy valószínűleg gyermekszülésben vagy annak komplikációjában 1943-ban halt meg. 6 hónapos terhességgel elvetélt Budapesten, lányuk lett volna.
Dolcsi 1937 januárjában sárgaságot kapott, ami miatt diétáznia kellett, ezt nehezen viselte. Szövődményként epe- és májbántalmaktól szenvedett, szigorú pihenésre ítélték, de nem bírt ágyban maradni, áprilisban Helvéciára ment, tüdőgyulladást kapott és ennek terheit már nem bírta szervezete, 1937.06.05-én meghalt a kórházban, az Izsáki úton.
(Hallgasd tovább)
“A meginduló mustpiac élénk revüje szegényebb lett egy színfolttal. (…) Öblös hangja, az a híres „Dolcsi-hang“-versenyre kelt az őszi orkánnal, mindenféle kidobolást és újsághírt túlszárnyalt, ígérgetőbb volt, mint egy képviselő-programbeszéd és fenyegetőbb mint az istenek haragja. Leitner Sándor karikatúra eszményi alakja egyet jelentett a mustpiaccal, az eladni akaró kisemberek úgy gyűltek a széles körvonalai köré, mint a csibék a kotlós köré. A nevén szólítgatta mindegyikőjüket, számontartotta az élőket, születendőket és elhaltakat, mint egy afféle családi kalendárium. Feltartózhatatlanul hömpölygött belőle a szóáradat, a piac hallgatta és a többi ügynökök áhítattal lesték a mester kinyilatkoztatását. Ez a furcsa és bonyolult igazságú ember, a Beretvási-Csikágó törvényszéki kinövéseinek a legendás hőse — minden körülmények között megvédte a maga pártfogoltját a maga módszere szerint. Most már üres a helye a mustpiacon, malligándja örökre pihen, nem tudjuk hol és kivel hadakozik. (…)” (Réthy.)
(Kecskeméti Lapok, 1937.09.19.)
