Dolcsi egy napja – 4. állomás

Robbantás – 1919.

Inkább meghallgatnád? Íme:

Robbantás 1919

„Leitnerhez is igen sokszor beállítottak a kecskeméti ébredők, akik bekiabáltak hozzá: — Add ki zsidó a millióidat! 

Megfenyegették, hogy Francia-Kiss Miskával együtt elviszik az orgoványi buckák közé, ámde Leitner inkább pénzt adott nekik, semhogy életét kockára dobja.(…)”

Az eset után feleségét és sógorát ráveszik, hogy kormányzósértés vádjával jelentsék fel Dolcsit, hogy valahogy mégis pénzhez jussanak tőle. A per tárgyalásán Dolcsi így tanúskodik:

“A házamat is fel akarták robbantani. Tíz darab kézigránátot helyeztek el a házam falában és amikor ez felrobbant, a házam eleje összedőlt, de a szomszédomban lakó szegény keresztény papucsos háza pedig egészen összedült [sic!]. Bolond világ volt ez kérem alássan, mert nem volt olyan éjszaka, amikor be ne zörgettek volna és pénzt ne követeltek volna. Én, hogy békességben lehessek, meg hagytam magam zsaroltatni. Amikor egy ízben rám törték a kaput és már úgy volt, hogy elvisznek Orgoványra, azt mondtam: — Inkább üssenek most agyon, de ne vigyenek oda, ahol annyi szegény ártatlan ember holtteste porlad. — Szerencsére rendőrök jöttek és akkor ezek megszabadítottak. Később is állandóan azt kiabálták be az ablakomon, hogy : — Ma zsidóvért iszunk. Ma minden zsidónak meg kell dögleni. Aztán dörömbölni kezdtek és azt kiabálták: Nyisd ki zsidó a kaput! Egy ízben megint nagy lármát csaptak éjszakának idején és azt kiabálták: — Te büdös zsidó, megsértetted a nemzeti hadsereget, Héjjas Ivánt, a kormányzó úrfőméltóságát, ezért meg fogsz lakolni.” (…)

Ezután a terembe szólítják Leitner feleségét, egy termetes hölgyet, aki szemmel láthatólag aggódik férje sorsáért. Leitnerné tagadja, hogy férje őelőtte kormányzósértés követett el, Leitnerné előadja, hogy jó viszonyban élt férjével, dacára annak, hogy ő keresztény, férje pedig zsidó vallású. Előfordultak ugyan köztük perpatvarok, mert a férje féltékeny természetű. Elnök: Hogy viselkedett általában magával szemben a férje? — Kérem, nagyon jó ember, csak igen heves. De zaklattak is sokat bennünket, gránátot dobtak a lakásunkba, bejöttök hozzánk. „…Add ki zsidó a millióidat!,”

Elnök: De hiszen maga tette meg feljelentését férje ellen!? A feljelentést alá is írtam. Előttem Leitner nem követett el kormányzósértést, sokkal több bennem a magyar érzés, semhogy ezt eltűrtem volna. Feljelentésemet feldúlt lelki állapotomban tettem meg.” (…) Leitnerné egyre azt hajtogatja,hogy felháborodásában indokolatlanul adott felhatalmazást ügyvédjének a feljelentésre.
(Esti Kurir, 1925. február 21., 42. szám)