Dolcsi egy napja – 1. állomás

Alföldi bor

Inkább meghallgatnád? Íme:

A szőlészeti-borászati szakirodalom és közvélekedés máig az egyik leginkább lenézett borvidékként tartja számon az Alföldet, noha ezer éve már biztosan foglalkoznak itt szőlőtermesztéssel és valószínűleg borkészítéssel is. Géza király 1075-ben kelt oklevelében ugyanis  többek között egy Alpár melletti szőlőt adományozott a garamszentbenedeki bencéseknek. Ez a terület — Szikrával együtt — később hosszú időn át Kecskemét tulajdona volt.

A nagyobb mértékű szőlőtelepítés kiváltója azonban a futóhomok megkötése volt.

Idézzünk fel néhány részletet 16. századi városi tanácsi jegyzőkönyvekből:

„A Czeglédiek Kecskeméten vesznek borokat – 230 forint árút – a bortermesztés tehát jó lábon áll.”

„Sz.[ent] Demeter után harmadnappal… a szolnoki bég a városba jövén, csapatával elfogyasztott 97 pint [kb. 155 l] bort, … 2 pint [kb. 3 liter] égett bort [pálinkát].”

1601-ben hozott tanácsi döntésből részlet: „1 szöllőmíves ember napi bére 10 pénz [dénár].”

Forrás: Iványosi-Szabó Tibor: Szőlőtermesztés és borkultúra  a Homokhátságon a kora újkorban. in: Forrás, 5. évf., 7-8. szám, 2021. július-augusztus, 3-19. o.

A borfelvásárlás, borkereskedelem az újkorban is a városi tanács monopóliuma, tehát ekkor még szó sem lehetett olyan egyéni vállalkozókról, mint Dolcsi.

A szőlőfajtákról: már az 1700-as években is biztosan termesztett szőlőfajta a Kövidinka és a Kadarka volt. A filoxéravész után átrendeződtek a viszonyok, ekkor vált jellegzetes homoki fajtává az Ezerjó, az Olaszrizling, a Sárfehér, az Oportó (manapság Portugieser néven fut). De említhetjük a ma már kevéssé ismert Szlankamenkát (fehér vagy vörös Szlanka) illetve a Rakszőlőt, mint kifejezetten alföldi fajtát.

Forrás: Égető Melinda: Alföldi borvidék – homoki borvidék. in: Ethno-lore XXIII, 43-73.

A 19. század végi filoxéravész következtében az alföldi, homoktalajon végzett szőlőtermesztés egy csapásra az országos jelentőségűvé vált.  

A filoxéra Amerikából származó kártevő, mely a szőlő gyökerén gubacsszerű képződményeket hoz létre, ezzel a növény pusztulását okozva. Európában először Franciaországban bukkant fel 1863-ban, Magyarországon 1875-ben. Nagyjából 30 év alatt a filoxéra elpusztította a kontinens kötött talajra települt, nagy múltú szőlőkultúráját. A termőszőlők mintegy 2/3 része esett áldozatul neki. Az alföldi homokon azonban nem tudott terjedni: a laza szerkezetű talajban a járatai beomlottak.

A szőlőtermesztés filoxéravész utáni megújításában mind idehaza, mind szerte a világon jelentős szerepet játszott több, világhírre is szert tett magyar mezőgazdasági tudós és szőlőnemesítő, köztük Katona Zsigmond, Mathiász János és Kocsis Pál.

Mathiász János katonatelepi birtokáról vagonszám szállította Tokajra az egészséges szőlővesszőket: ez tette lehetővé, hogy Tokaj-Hegyalja borászata ismét feléledjen. Továbbá ontotta a hibridizációs nemesítéssel kapcsolatos sikereit: mintegy 3700 szőlőfajtát nemesített, amelyből 50-60-at ma is világszerte termesztenek. Történelmi alakokról és arisztokratákról elnevezett fajták bukkannak elő, de természetesen Mathiász Jánosné oltványt és tövet is vásárolhat telepéről az érdeklődő. Kecskemét sem maradt ki a névadásból: Kecskemét virága, Kecskemét szépe, Kecskemét gyöngye is szerepel a palettán (ezek Kövidinka hibridek). 

Manapság az egyik legnépszerűbb, illatos fajtát, az Irsai Olivért 1930-ban nemesítette Kocsis Pál a Csabagyöngye (Mathiász nemesítése!) és a Pozsonyi fehér fajtákból, amely csemegeszőlőnek éppoly kiváló, mint boralapanyagnak. Valóságos személy volt egyébként Irsai M. Olivér, aki 1930-ban született akár a szőlőfajta. Kocsis Pál barátja, Irsai M. József iránti tiszteletből nevezte el annak fiáról az új hibridet. Tehát nem igaz a sokáig élő feltételezés, hogy Irsai Olivér borkereskedőként fizetett volna egy saját szőlőnévért.

És ha már borkereskedők: az I. háború előtti korszak nagy borkereskedői közül Beretvás Pál nevét érdemes kiemelni, aki a Beretvás szálloda alapítójának fia volt, aki számos új piacot, így köztük az amerikait is megnyitotta a kecskeméti bor előtt.