Zseb-Séramóra – 5. állomás

Zseb-séramóra

5. állomás

5. állomás

Evangélikus templom

Az állomás GPS koordinátái:

46°54’30.2″N 19°41’32.3″E

Kép forrása: FORTEPAN/ Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár/Petanovits

Örökzöld termőággal díszíteni az otthont télvíz idején a kereszténységet megelőző ősi szokás volt, amelyhez mágikus hiedelmek kapcsolódtak: a magyal vagy fagyöngy jelképe és hirdetője volt a természet megújulásának, hirdette a tavasz eljövetelét akkor is, amikor látszólag minden halott.

A hagyomány a karácsonyfa születését Luther nevéhez kapcsolja, aki kevésbé ellenezte a régi szokások továbbélését. Ezért is kapcsolódhat az ő személyéhez az a szokás, amely az ősi pogány termőágat keresztény szimbólumokkal díszítette fel, és Jézus születését egy családi, bensőséges ünneppé avanzsálta. 

Magyarországra az 1820-as évekre érkezett meg a karácsonyfa német-osztrák közvetítéssel, majd a 19. század végére először a városokban vált a karácsonyi szokások részévé, és csak az 1920-as évekre lett általános a karácsonyfa állítás az otthonokban. A századfordulótól számolnak be a tudósítások az utcai karácsonyfavásárok megjelenéséről, ami ettől kezdve a karácsony előtti utcakép fontos elemévé vált. Eleinte egyébként lucfenyő volt a divatos, azután jöttek be a hosszabb levelű fajták.


Forrás: Tészabó Júlia: Karácsony. Magyar hagyományok. Kossuth Kiadó, 69-77.

Kép forrása: FORTEPAN/ Jáki László
Evangélikus templom tanácsterme (kép forrása: saját fotó)

Kecskemétre 1929. decemberében már nagy mennyiségű kivágott fenyőfát hoztak árusításra, noha az első kecskeméti karácsonyfát már több, mint 60 évvel korábban felállították.

A város első karácsonyfáját ugyanis nagy valószínűséggel Förster Hugó, itt állomásozó császári-királyi százados állította 1866-ban, amelyről az evangélikus gyülekezet presbiteri jegyzőkönyve számol be: “Az 1866. évi karácsonyi ünnep alkalmával a fagy által okozott (1866. május 23-24-én nagy fagy, amidőn a szőlőkkel együtt vetéseink is végképpen elfagytak) ínséges gyermekek felsegítésére iskolánknak egy valódi öröm estét rendezett, ugyanis: 17 ft-ot adományozott oly czélból, hogy azon a ruhátlan gyermekeknek ruhaneműt vásároltassanak, ez megtörténvén a sz. ünnep estéjén egy nagy karácsonyfát állíttatott fel a tanácsterembe megrakva a kicsinyeknek annyira kedves czukor süteményekkel, dió, alma s más ennivalókkal, úgy hogy a kiosztandó ruhák is a nagy asztalon álló fa alá lettek elhelyezve, midőn közelgett a kitűzött óra, a fára ragasztott apró gyertyácskák meggyújtattak, s a kis seregnép rendben bevonult…” 

A helyszínként említett tanácsterem alatt valószínűleg az akkor már 3 éve álló evangélikus templom hátsó toldalékrészét érti a jegyzőkönyv, ezt iskolateremnek is nevezték. 

Forrás: Emlékkönyv 1792-1992. A kecskeméti evangélikus gyülekezet története. Szerk.: Kis János, Szilágyi Tibor. Kiadó: Evangélikus Gyülekezet, Kecskemét.

Beszélgetésindító kérdések ifjaknak:

Mikor szoktátok felállítani a karácsonyfát?

Közösen szoktátok feldíszíteni vagy a Jézuska/Angyalka hozza?

– Van kedvenc díszed?

Köszönjük, hogy velünk Zseb-Séramóráltatok!
Áldott Ünnepeket kívánunk!