Zseb-Séramóra – 3. állomás
Zseb-séramóra
3. állomás
3. állomás
Luca szökőkút
Az állomás GPS koordinátái:
46°54’30.3″N 19°41’36.2″E
Sétánk ezen fényes állomásán a karácsony eredetéről fogunk mesélni. Helyszínünk, a Luca szökőkút, idén is hangulatos világítást kapott. A nagy mennyiségű fény iránti vonzalom azonban korántsem az elektromossággal érkezett meg, ennél jóval régebbre nyúlik vissza.
A mindent átható fény, a sötétséget legyőző fény perzsa/iráni eredetű isteneként tisztelték Mithrast, aki a császárkorban lett igazán népszerű és elterjedt a római fennhatóság alatt álló területeken. Mithrast legtöbbször a sötétséget jelképező bika leterítésének pillanatában ábrázolják, ahogy a fénnyel azonosított Jóként a Gonosz felett is győzedelmeskedik.
A kultusz egyik legnagyobb ünnepe december 25-én volt, a leghosszabb éjszaka, a legtovább tartó sötétség legyőzőjét ünnepelték ekkor és ezt a dátumot vette át a későbbiekben a kereszténység.
Az átvételt megkönnyítette, hogy Mithras eredettörténete és egyes tulajdonságai hasonlóságot mutattak Jézuséval.
Harciassága és mindent átlátó, uralkodó tulajdonságai miatt a legionáriusok között tett szert a legnagyobb népszerűségre. Valamint a kultusz egyfajta férfiklubként is üzemelt.
Magyarországon is sok Mithrasz-szentélyt található, Aquincum, Szombathely is büszkélkedhet ilyen leletekkel, de talán az egyik legszebben helyreállított a fertőrákosi Mithraeum.
A téli napfordulót azonban már Mithras elterjedése előtt is megünnepelték.
A római birodalomban Saturnalia az idő istenének, Saturnusnak ünnepe volt, ami az őszi mezőgazdasági munkák végét és a természet megpihenését is jelezte. Azonban ez korántsem az elcsendesülés, hanem a nagy mulatságok, közösségi események sorozata volt, ugyanis nagyjából egy héten át rúgtak ki a hámból a résztvevők. Egyesek szerint a sötétségtől, elmúlástól való szorongást oldották az italozással és hangos ünnepléssel.
A dátum azonossága miatt ezt a jeles alkalmat is magába olvasztotta a kereszténység és néhány szokását is megtartotta:
ajándékozás, baráti, családi találkozások, munkaszünet, otthonok örökzöldekkel való feldíszítése.
A gyertya a fény, a nap szimbóluma, és ahogy a tűznek, úgy a karácsonyfa gyertyáinak is az volt a céljuk, hogy elűzzék a sötétséget, a gonosz szellemeket. A fa díszeinek keresztény értelmezése szerint a gyertyák Krisztust, a Világ Világosságát jelenítik meg.
A karácsonyfákon a gyertya a 18. században jelent meg, de általánossá csak a 19. századra vált. Eleinte csak az ág végére csöppentett viasszal vagy tűkkel, esetleg dróttal rögzítették őket, de mivel könnyen megdőlhettek, leeshettek, számos módszert dolgoztak ki a tűzveszély kiküszöbölésére. Pl.: kis lámpások, gyertyatartók (tűben végződő, viasz felfogása miatt kis gallérral ellátott gyertyatartó, csipesszel kombinált gyertyatartó, a gyertyát kis kosárszerű részbe illesztették, alatta volt mindig viaszfogó tálka).
A fákat elektromos gyertyákkal 1882 óta világítják meg. Thomas Edison egyik munkatársa, Edward Johnson készítette el először az apró körtéket. Az elektromos fényfüzérek divatja is amerikai eredetű, a utcai, kirakati, dekorációs elemből vált az otthoni karácsonyfák, ablakok, teraszkorlátok díszévé.
Forrás: Tészabó Júlia: Karácsony. Magyar hagyományok. Kossuth Kiadó, 88-89.
Kecskeméten is nagy vágyakozás volt a sötét órákat oszlató ünnepi fények után, erről az alábbi 1937-es olvasói levélből tudhatunk meg részleteket:
Beszélgetésindító kérdések ifjaknak:
– Színes vagy fehér égősort szoktatok a fára tenni? Esetleg gyertyákat?
– Égve szoktátok hagyni a fényeket a fán, mikor elmentek, hogy a szomszédok is lássák, milyen szép a karácsonyfátok?
– Év közben is van kint nálatok égősor vagy csak karácsonykor?