Zseb-Séramóra – 3. állomás

Zseb-séramóra

3. állomás

3. állomás

Luca szökőkút

Az állomás GPS koordinátái:

46°54’30.3″N 19°41’36.2″E

Fertőrákosi Mithras-szentély (Kép forrása: mithras.hu)

Sétánk ezen fényes állomásán a karácsony eredetéről fogunk mesélni. Helyszínünk, a Luca szökőkút, idén is hangulatos világítást kapott. A nagy mennyiségű fény iránti vonzalom azonban korántsem az elektromossággal érkezett meg, ennél jóval régebbre nyúlik vissza.

A mindent átható fény, a sötétséget legyőző fény perzsa/iráni eredetű isteneként tisztelték Mithrast, aki a császárkorban lett igazán népszerű és elterjedt a római fennhatóság alatt álló területeken. Mithrast legtöbbször a sötétséget jelképező bika leterítésének pillanatában ábrázolják, ahogy a fénnyel azonosított Jóként a Gonosz felett is győzedelmeskedik.

A kultusz egyik legnagyobb ünnepe december 25-én volt, a leghosszabb éjszaka, a legtovább tartó sötétség legyőzőjét ünnepelték ekkor és ezt a dátumot vette át a későbbiekben a kereszténység.

Az átvételt megkönnyítette, hogy Mithras eredettörténete és egyes tulajdonságai hasonlóságot mutattak Jézuséval.

Harciassága és mindent átlátó, uralkodó tulajdonságai miatt a legionáriusok között tett szert a legnagyobb népszerűségre. Valamint a kultusz egyfajta férfiklubként is üzemelt.

Magyarországon is sok Mithrasz-szentélyt található, Aquincum, Szombathely is büszkélkedhet ilyen leletekkel, de talán az egyik legszebben helyreállított a fertőrákosi Mithraeum.

A téli napfordulót azonban már Mithras elterjedése előtt is megünnepelték.

A római birodalomban Saturnalia az idő istenének, Saturnusnak ünnepe volt, ami az őszi mezőgazdasági munkák végét és a természet megpihenését is jelezte. Azonban ez korántsem az elcsendesülés, hanem a nagy mulatságok, közösségi események sorozata volt, ugyanis nagyjából egy héten át rúgtak ki a hámból a résztvevők. Egyesek szerint a sötétségtől, elmúlástól való szorongást oldották az italozással és hangos ünnepléssel.

A dátum azonossága miatt ezt a jeles alkalmat is magába olvasztotta a kereszténység és néhány szokását is megtartotta:

ajándékozás, baráti, családi találkozások, munkaszünet, otthonok örökzöldekkel való feldíszítése.

Ünneplők (Kép forrása: mindship.wordpress.com)
Karácsonyfa, 1931. (Kép forrása: FORTEPAN/ Révay Péter)

A gyertya a fény, a nap szimbóluma, és ahogy a tűznek, úgy a karácsonyfa gyertyáinak is az volt a céljuk, hogy elűzzék a sötétséget, a gonosz szellemeket. A fa díszeinek keresztény értelmezése szerint a gyertyák Krisztust, a Világ Világosságát jelenítik meg. 

A karácsonyfákon a gyertya a 18. században jelent meg, de általánossá csak a 19. századra vált. Eleinte csak az ág végére csöppentett viasszal vagy tűkkel, esetleg dróttal rögzítették őket, de mivel könnyen megdőlhettek, leeshettek, számos módszert dolgoztak ki a tűzveszély kiküszöbölésére. Pl.: kis lámpások, gyertyatartók (tűben végződő, viasz felfogása miatt kis gallérral ellátott gyertyatartó, csipesszel kombinált gyertyatartó, a gyertyát kis kosárszerű részbe illesztették, alatta volt mindig viaszfogó tálka). 

A fákat elektromos gyertyákkal 1882 óta világítják meg. Thomas Edison egyik munkatársa, Edward Johnson készítette el először az apró körtéket. Az elektromos fényfüzérek divatja is amerikai eredetű, a utcai, kirakati, dekorációs elemből vált az otthoni karácsonyfák, ablakok, teraszkorlátok díszévé. 

Forrás: Tészabó Júlia: Karácsony. Magyar hagyományok. Kossuth Kiadó, 88-89.

Kecskeméten is nagy vágyakozás volt a sötét órákat oszlató ünnepi fények után, erről az alábbi 1937-es olvasói levélből tudhatunk meg részleteket:

“Ha költő volnék, versben írnám meg, milyen szép volt Kecskemét az ünnepek alatt. (…) Óraszámra jártam a várost s csak a tündérmesékben olvasni olyan szépségekről, amilyen látványt a belső részek ünnepi kivilágítása nyújtott. Sokszor van vidéki vendégem, fájlalom, hogy most nem volt. Milyen büszkén mutogattam volna nekik a fényözönben úszó városházát, templomainkat, a piarista iskolapalotát, a piarista templomot, amely úgy festett, mintha cukorból lenne és az Ujkollégiumot, amelyről ilyenkor látni, hogy egyik legszebb kecskeméti épület.
Feledhetetlen volt. Tisztelettel kérdezem, nem lehetne ezt az éjszakai kivilágítást állandósítani? Ha nem jelent nagy költséget, minden este gyujtsák ki a reflektorokat. Hétköznapjaink ezer gondja után jól esnék egy kis ünnepi hangulat minden este. Tegyük ünneppé minden hétköznapunk esti óráit!”
Olvasói levél az ünnepi kivilágításról (Kép forrása: Kecskeméti Közlöny, 1937.12.28.)

Beszélgetésindító kérdések ifjaknak:

Színes vagy fehér égősort szoktatok a fára tenni? Esetleg gyertyákat?

Égve szoktátok hagyni a fényeket a fán, mikor elmentek, hogy a szomszédok is lássák, milyen szép a karácsonyfátok?

– Év közben is van kint nálatok égősor vagy csak karácsonykor?