Zseb-séramóra

2. állomás

2. állomás

Városháza és Nagytemplom közötti térség

Az állomás GPS koordinátái:

46°54’25.8″N 19°41’29.2″E

A tél nemcsak az ünnepek ideje, hanem a jeges sportoké is. Ezért ezen az állomáson megidézünk néhány pillanatot Kecskemét sportos mínuszaiból.

A kortárs telek nem feltétlenül kedveznek a jégpálya csodás intézményének, de a régi tél még barátja volt a fagynak és a természetes jégképződésnek. De ha az alapanyag meg is van, keletkezik más probléma. Elsőként: hová kerüljön a jégpálya?

Erről erősen megoszlottak a vélemények, a Korcsolya Egyesület (mert éppen ilyen ne lett volna Kecskeméten?) a belvárosból a Széktóra helyezte át a pályát, de ez erős ellenérzéseket keltett a gyalogszerrel közlekedő polgárokban. De a Vasútkertben is létesítettek egy egységet. 1907-ben a Kecskemét így ír az esetről:

“Első és legfőbb kérdés, hogy hova tesszük a korcsolyapályát? (…) Beláthatta mindenki, hogy a korcsolya-pályát nem lehet a Széktón hagyni. Mert hogy kivitték oda a pályát, valóban nevetséges eszme is volt ám! Micsoda örömrivalgással jöttek be egyszer már onnan és rá néhány én mulva megint visszamennek. Ugyan kinek az agyából pattant az ki? (…) Mi a pokolnak kellett a pályát kivinni a vasút mellől? (…) No de reméljük a legjobbakat, hogy majd csak fölébrednek kedves álmaikból és még tesznek is valamit. Adja Isten, de nem igen hisszük!”

Volt olyan év is, amikor egyáltalán nem volt gond a pálya helye, hiszen az egész város csúszós-jeges síkká változott és akarva-akaratlanul korcsolyázóvá vált minden lakója. Azonban nem mindenki  rendelkezett profi korcsolyázásra alkalmas eszközzel, hiába hirdette magát a Langermann vasüzlet tanulói és egyleti kedvezménnyel:

A kecskeméti találékonyság azonban utat tört magának, előkerültek a fakutyák, disznócsontból eszkábált, cipő- és csizmatalpakra erősített, korcsolyát helyettesítő alkalmatosság. Ám a Városháza és a Nagytemplom között egyáltalán nem volt szükség eszközre, ugyanis a híres huzat, ami e két épület között állandó jelenség, olyannyira megerősödött 1941-ben, hogy az embernek elég volt szétnyitnia a kabátját és akár 100 méter távolságra is elvitorlázhatott a jeges síkon.

És mire érdemes használni a korcsolyapályát a sporton kívül? Mi másra, mint a férjszerzésre! Komoly stratégiát és előkészítést igényel egy korcsolya-randi, már nyáron, a fürdőszezonban el kellett kezdeni az alapozást a kiszemelt férfival. Egy nyaraláson, kellemes fürdőhelyen kellett a férjjelöltet kiválasztani és befűzni, aztán télen egy kis sport ígéretével tovább csábítani.

A pályán pedig az ifjú hölgy bemutathatja választottjának, milyen ügyesen – korcsolyázik. Vagy esik-kel és a lovag derekát átkarolva felsegítheti választottját, ezzel szorosabbra fűzni az ismeretséget. Mit meg nem kell tenni azért a házasságért…

Részletekbe menően foglalkozik a jelenséggel a Kecskemét 1882-ben:

És akkor még egy csodálatos találmányról, a nyári korcsolyáról sem beszéltünk, ami tulajdonképpen a görkorcsolya sajátos verziója és Révay László kecskeméti tanító vívmánya a cikk szerint.

Mutatunk néhány régi korcsolyás képet:

Beszélgetésindító kérdések ifjaknak:

– Szoktál korcsolyázni?

– Ragadt már oda a nyelved egy jégcsaphoz?

– Tudod, hogy mi az a fakutya?