A tél nemcsak az ünnepek ideje, hanem a jeges sportoké is. Ezért ezen az állomáson megidézünk néhány pillanatot Kecskemét sportos mínuszaiból.

A kortárs telek nem feltétlenül kedveznek a jégpálya csodás intézményének, de a régi tél még barátja volt a fagynak és a természetes jégképződésnek. De ha az alapanyag meg is van, keletkezik más probléma. Elsőként: hová kerüljön a jégpálya?

Erről erősen megoszlottak a vélemények, a Korcsolya Egyesület (mert éppen ilyen ne lett volna Kecskeméten?) a belvárosból a Széktóra helyezte át a pályát, de ez erős ellenérzéseket keltett a gyalogszerrel közlekedő polgárokban. De a Vasútkertben is létesítettek egy egységet. 1907-ben a Kecskemét így ír az esetről:

“Első és legfőbb kérdés, hogy hova tesszük a korcsolyapályát? (…) Beláthatta mindenki, hogy a korcsolya-pályát nem lehet a Széktón hagyni. Mert hogy kivitték oda a pályát, valóban nevetséges eszme is volt ám! Micsoda örömrivalgással jöttek be egyszer már onnan és rá néhány én mulva megint visszamennek. Ugyan kinek az agyából pattant az ki? (…) Mi a pokolnak kellett a pályát kivinni a vasút mellől? (…) No de reméljük a legjobbakat, hogy majd csak fölébrednek kedves álmaikból és még tesznek is valamit. Adja Isten, de nem igen hisszük!”